4. Hazugság: „Ha elég kitartó vagyok, visszakapom.”

Valóság: A kapcsolat nem kitartás kérdése, hanem kölcsönösségé.

„Nem adom fel. Majd egyszer rájön, mit veszített.”
„Csak idő kell neki, és látni fogja, hogy én vagyok az, aki mindig ott volt.”
„Ha tényleg szeretem, nem hagyhatom annyiban. Harcolnom kell érte.”

Ezek a gondolatok sokszor romantikusnak tűnnek. Hűségnek, mélységnek. És az is igaz, hogy egy komoly kapcsolat sokszor igényel elköteleződést, türelmet, munkát.
De a szakítás után ez a „kitartok mellette mindenáron” hozzáállás könnyen válhat önfeladássá. Egyoldalú várakozássá. Csendes önkínzássá.

A valódi szeretet nem kér önfeláldozást – hanem kölcsönösséget.

Egy kapcsolat akkor működik, ha mindkét ember ugyanabban akar részt venni, nagyjából ugyanakkor és ugyanúgy.
Nem mindig szimmetrikusan, de legalább egy irányba nézve.

Ha te vagy az egyetlen, aki még „kitart”, „vár”, „harcol” – akkor lehet, hogy valójában már nem egy kapcsolatban, hanem csak egy vágyban élsz.

És minden nap, amit ebben a reményben töltesz – ahelyett, hogy közben a saját életedet élnéd –, az egy nap, amit nem magadért éltél.

A kitartás akkor érték, ha visz előre – nem akkor, ha csak visszatart.

Vannak kapcsolatok, ahol a türelem valóban segít. Ahol idő kell a másiknak, hogy letisztuljon benne a szakítás, az érzései, vagy az, ami elválasztott benneteket.
De a különbség ott van, hogy ő is nyitott marad-e feléd. Kommunikál-e. Jelez-e. Van-e mozdulás.

Ha hónapok óta egyoldalúan reménykedsz, írsz, reagálsz, próbálkozol – és csak falakba ütközöl –, akkor már nem „kitartásról” van szó. Hanem önmagad elhagyásáról.

Az igazi hűség nem a másikhoz, hanem először is: önmagadhoz.

Ha szeretnéd, hogy egyszer újra megtörténjen köztetek valami, akkor a legfontosabb, amit most tehetsz:
úgy jelen lenni önmagadban, hogy az vonzó, stabil és hiteles legyen – még akkor is, ha ő nem jön vissza.

Aki most ismeri meg magát benned, az már ne a régi „mindent elviselő, türelmesen váró” változatot lássa – hanem azt, aki közben megtartotta magát.
És lehet, hogy ez a legnagyobb esélyed. Nem a kitartás – hanem a belső fejlődés.

Mit tehetsz helyette?

Kérdezd meg magadtól: Ő is kitart felém – vagy csak én tartok ki őfelé?
Írj le három dolgot, amit ma csak magadért tettél – nem érte, nem a kapcsolat reményéért.
Ismerd fel, hogy a várakozás nem mindig mélység – sokszor inkább félelem az elengedéstől.
Légy hű a szívedhez, de ne hagyd, hogy az vezessen vissza egy olyan helyre, ahol csak te vagy jelen.