Hogyan szerezzem vissza az exem, ha mindenki szerint rossz ötlet – de én még nem tudom elengedni?

Ismerős mondatok?

„Túl vagy rajta, igaz?”
„Ne csináld már, lépj tovább.”
„Nem érdemelte meg, hogy még mindig foglalkozz vele.”
„Nem látod, hogy csak fájdalmat okoz?”

És te… bólogatsz. Persze, tudod.
Racionálisan. Logikusan. Számtalanszor lejátszottad fejben a történteket.
És mégis ott van.
Mélyen.
Csendesen.
Valami, ami még nem enged.

Nem a reménytelenség, nem a tények tagadása – hanem egy érzés, ami nem fér bele a jó tanácsok világába.

Mi van, ha még nem ért véget benned?

Az emberek szeretnek tanácsot adni. Jót akarnak. Szeretnének megóvni téged a további csalódástól.
De a szerelem nem mérhető józan döntésekben.
Az ember nem egy kapcsolattal szakít, hanem egy belső történettel. Egy álommal. Egy képpel, amit a másikról – és a közös jövőtökről – hordozott.

És ezt a képet nem lehet egyik napról a másikra elengedni.
Nem azért, mert gyenge vagy.
Hanem mert valóságos volt. Akkor, ott, neked.

A kérdés nem az, hogy igazuk van-e

Lehet, hogy igen. Lehet, hogy teljesen jól látják.
De az igazi kérdés nem az, hogy ők mit gondolnak.

Hanem az, hogy te mit érzel?
Nem mit akarsz elhinni.
Nem mit ismételgetsz magadnak.
Hanem mélyen, ott legbelül: van-e még benned kapcsolódás?

És ha igen – az egy olyan dolog, amit nem lehet kívülről kioltani.
Csak te tudod elengedni.
Vagy újra építeni.
Ha valóban van még mire.

Rendben van, ha idő kell

Nem minden érzelem egyformán gyorsan múlik.
Nem kell szégyellni, ha még nem vagy kész elengedni.
Nem kell megjátszani, hogy már túl vagy rajta.

Lehet, hogy még vannak kérdéseid.
Lehet, hogy még hiszed: egyszer, másként, máshogyan.

A lényeg: ne ragadj benne passzívan.
Ha nem tudsz elengedni, akkor dolgozz magadban azon, hogy megértsd:

• mi köt még hozzá?
• a személye hiányzik, vagy az, amit ő képviselt az életedben?
• van-e még köztetek valódi lehetőség – vagy csak te tartod életben a történetet?

És ha mindenki szerint rossz ötlet?

A szerelem nem mindig logikus. De a kapcsolatok működőképessége nem csak az érzésen múlik.

Lehet, hogy valóban nem lenne jó ötlet visszamenni.
De néha az embernek át kell mennie a saját útján, még akkor is, ha mások szerint zsákutca.

Nem mindenkit lehet kívülről megmenteni a tapasztalattól.
Ahogy téged sem.

Ha el akarod érni őt, tedd szelíden. Nyitottan. Éretten.
Ne könyörögve. Ne játszmázva.
Hanem úgy, hogy közben önmagadhoz is hű maradsz.

És figyelj rá: ő hogyan reagál.

Nem csak arra, amit mond. Hanem ahogyan jelen van – vagy már nem.

Zárásként

Sokan mondanak sokfélét.
De végül mindig az számít, hogy te mit tanulsz a saját történetedből.

És ha most még nem tudod elengedni őt – akkor ne erőltesd.
De haladj. Lépj. Növekedj.
Mert egyszer eljön az a pont, amikor már nem a visszaszerzés lesz a kérdés.

Hanem az:
„A mai énem választaná-e azt, aki akkor ment el?”

És ez a kérdés gyakran több választ ad, mint az összes jó tanács együtt.