Mi van, ha ő „csak barátkozni” akar – de te többet érzel?
Ez egy nagyon nehéz és nagyon is gyakori helyzet – és az egyik legérzelmileg ambivalensebb is.
Mert a másik ott van... mégis távol. Kapható valamire... de nem arra, amire te vágysz.
Gyakran írják nekem ezt:
„Azt mondta, most csak barátként tud rám nézni. De ott van, ír, keres, beszélünk. Én pedig nem tudom, reménykedhetek-e, vagy csak fájdítom magam…”
Szóval jöjjön egy újabb blogposzt-stílusú válasz:
🤝 „Csak barátkozni akar” – de te még mindig szereted? Itt a csapda.
Zsófi és Marci 2 év után szakítottak. Zsófi szíve darabokra tört, de Marci nem tűnt el teljesen. Írt neki néha, küldött vicces TikTok videókat néha, megkérdezte, hogy van.
Zsófi reménykedett. Talán visszajön.
Aztán jött a mondat, ami mélyebbre mart, mint a szakítás:
„Én most csak barátként tudok rád gondolni… de szeretném, ha az életem része maradnál.”
💔 Mi történik ilyenkor valójában?
A „csak barátság” ajánlata szakítás után sokszor nem valódi barátság. Inkább egy biztonsági zóna:
- ahol a másik nem akar elveszíteni téged teljesen,
- de már nem akar (vagy nem tud) ugyanúgy kötődni.
Ez gyakran egy egyenlőtlen érzelmi dinamika kezdete, ahol:
- az egyik fél jelenléte reményt táplál,
- míg a másik bűntudat nélkül tovább tud lépni.
😵💫 Miért annyira fájdalmas ez a helyzet?
Mert:
- ott van a kapcsolat illúziója – beszélgettek, nevettek, úgy tűnik, mintha még lenne esély;
- közben viszont naponta konfrontálódsz azzal, hogy ez már nem szerelem – legalábbis az ő oldaláról.
Ez az érzelmi hinta felőrli a lelkedet. Mert miközben kapaszkodsz minden kis jelbe, valójában minden nap egy kicsit jobban elveszíted őt – és közben magadat is.
🎯 Mit érdemes tisztázni ilyenkor?
1. Tényleg barátság ez – vagy inkább egy „pótkapcsolat”?
Egy valódi barátság egyenrangú. Van benne kölcsönösség, szabadság, nincs benne reménykeltés.
Ha a másik rendszeresen ír, flörtöl, időt kér, de nem vállal érzelmi felelősséget: az nem barátság. Az érzelmi lekötés.
2. Tisztában vagy a saját vágyaiddal?
Néha azt mondjuk: „jó, barátkozzunk”, mert nem akarjuk teljesen elveszíteni őt. De belül pontosan tudjuk, hogy nem vagyunk rendben ezzel. Csak halogatjuk a fájdalmat, és közben egyre jobban belebonyolódunk.
3. Képes vagy úgy kapcsolódni hozzá, hogy közben nem remélsz?
Ez az igazi kérdés. Ha ő valóban csak barátként szeretne jelen lenni, és te el tudod engedni a romantikus érzéseidet – akkor van helye a barátságnak.
De ha minden üzenet, minden találkozó után csak jobban fáj… akkor valójában nem barátságban vagy, hanem önkínzásban.
🔄 Mit tehetsz, ha te még érzel többet?
1. Légy nagyon őszinte magaddal.
Mondd ki: mit szeretnél valójában? Ha a szíved mélyén még kapcsolatban reménykedsz, akkor az nem barátság, hanem várakozás. És az nagyon kimerítő.
2. Állíts egészséges határokat.
Nem kell megszakítanod minden kapcsolatot, de megmondhatod, hogy ez most neked nem megy.
Pl.: „Értékellek, de még nem tudok barátként rád nézni. Időre van szükségem.”
Ez nem dráma – ez önvédelem.
3. Ne a jelenléte határozza meg az önbecsülésedet.
Ha csak akkor érzed magad fontosnak, ha ő keres, akkor valójában az ő figyelme tart életben. Ez nagyon kiszolgáltatottá tesz. Itt az idő elkezdeni visszatenni a fókuszt magadra.
💡 Zárógondolat:
Ha barátság álarcában próbálod visszaszerezni, nem őt veszíted el igazán – hanem magadat.
És ha tényleg szeret, idővel úgyis vissza akar majd kapcsolódni – de akkor már nem azért, mert mindig ott voltál „csak barátként”, hanem mert látta, hogy te már nem éred be kevesebbel, mint amit igazán megérdemelsz.
